Sikk lett művészetterápiás önismereti csoportba járni. De vajon mi ez az új trend, ahol művészkedni és önmegismerni van lehetőség, ráadásul mindezt mindenféle kreativitás nélkül?
A művészetterápiás önismereti csoportban az önismeret a cél, a művészet, pedig az eszköz. Hogy az önismeretnek mi értelme, azt a MINEK NEKEM ÖNISMERET? című cikkben olvashatják. Ebben a cikkben a művészetterápia misztériumáról rántjuk le a leplet.
A művészetterápiának csak annyi köze van a művészethez, hogy a művészet eszközeit használjuk fel a terápia során, teszzük mindezt annak érdekében, hogy könnyebb legyen megnyílni, egy-egy témáról beszélni. Mert mégis csak ijesztő, idegen emberek előtt mesélni a legbensőbb problémáinkról. Ráadásul a férfiak úgy vannak beprogramozva, hogy ők nem is beszélnek a gondjaikról, és a nők sem teregetik ki minden idegen előtt a szennyest.
Ha a művészet eszközeit segítségül hívjuk, akkor áttételesen lehet megjeleníteni, kifejezni egy-egy helyzetet, szituációt, problémát és így egyrészt sokkal egyszerűbb, másrészt azonnal olyan rétegek is felszínre kerülhetnek, amik lényeges dolgokat mutatnak meg és segítik az önismereti munkát. Egy-egy alkotási folyamatba mindig benne van a tudattalan és a véletlenszerűség is. A végeredmény pedig magáért beszél. És egy alkotásról legyen az például egy kép, sokkal könnyebb beszélni, mint egy-egy problémáról. A kép az egy külső dolog, szinte már-már tőlem független és ettől válik ez természetessé és könnyűvé, és segítségével mégis a lényegről beszélünk, arról, ami bennünk van, ami minket foglalkoztat.
KÉTBALKEZESEN, ZÉRÓ KREATIVITÁSSAL, HOGYAN LEHET RÉSZT VENNI MŰVÉSZETTERÁPIÁS CSOPORTBAN?
Mindenhol azt hangsúlyozzák hogy nem kell semmilyen előképzettség. És ez így is van. Nem csak képzettség, kézügyesség és kreativitás sem
szükséges. Itt arra a tudásra van szükség kb., amit az oviban használtunk. Mindenki tud papírt tépni, galacsint gyúrni, ragasztózni, zsírkrétával vagy ceruzával vagy bármi mással vonalakat húzni, különböző eszközökkel zajt kelteni, vagy akár egy idézetet felolvasni.
Másra nincs szükség. Mert nem az a lényeg, hogy szép legyen amit csinálunk, hanem az, hogy kifejezzen valamit. Ha valaki pálcikaemberekkel tud rajzolni, akkor pálcikaemberekkel rajzol, ha színes pacákkal helyettesíti az embereket, akkor az ugyanolyan jó, mintha kidolgozottan vet papírra egy mozdulatot. Nem fontos, hogy szép-e, esztétikus-e. A lényeg az, hogy valamit megpróbálunk elmondani vele, kifejezni. Ezzel már elkezdünk dolgozni a témán. Meglepő módon ezekben az alkotásokban olyan dolgokat teszünk bele, amik egyáltalán nem tudatosak és mi magunk észre sem vesszük, na de ekkor jönnek a többiek, akik majd megkérdezik, hogy Miért pont 4 színes pöttyöt tettél oda? Vagy az egyik miért ilyen színű? stb. És ahogy beszélünk az alkotásról válaszokat kapunk saját magunkkal kapcsolatban, eljutunk olyan felismerésig, amelyek nem voltunk eddig tisztában. Ehhez kell a csoport és ezért nem működik ez a fajta módszer egyedül.
MIRE SZÁMÍTS?
Amikor én legelőször mentem el művészetterápiás csoportba, akkor alig vártam, hogy valamit alkossunk, csináljunk. Aztán talán a 2. csoport ülésen csináltunk egy tépés-ragasztásos módszerrel egy képet és aztán az történt, hogy hetekig ezekről a képekről beszélgettünk. Először csalódott voltam, hogy miért nem csinálunk minden alkalommal valamit, miért nem alkotunk, hiszen ez egy művészetterápiás csoport!!!! De rá kellett jönnöm, hogy az alkotás az csak egy kezdőpont, egy nyitó pontja a beszélgetésnek és maga a beszélgetés, ami az alkotásokról történik az sokkal fontosabb, mint maga az alkotás és ennek idő kell. És nem az a fontos, hogy minden alkalommal csináljunk valamit és aztán 5 percben lezárjuk az arról való beszélgetést, mert ez csak a felszín kapargatása. Ha beszélünk pl. egy képről, akkor lehet, hogy egy mélyebb réteg megnyílik az alkotóban, vagy valaki másban hoz olyan reakciót, amiből elindul egy beszélgetés. Ezeket érdemes végig vinni, mert akkor juthatunk el a megértésig, az önismeretig. Úgyhogy, aki csak alkotni szeretne az menjen rajz vagy zene vagy más művészeti tanfolyamra.
MEDDIG TART AZ ÖNISMERETI FOLYAMAT?
Az önismeret ösvénye egy hosszú út, amelyre ha rálépünk nehéz róla letérni, mert életünk végéig folyamatos fejlődést ígér. Ha „tanfolyam” vagy „csoportülések hossza” szempontjából nézzük, akkor azt mondhatom, hogy a pár alkalomra meghirdetett önismereti csoportok csak arra jók, hogy belekóstoljunk, megízleljük, hogy miről szól ez a módszer. Ha valóban változást szeretnénk az életünkben, mert tudjuk, hogy valami nem ok, és belátjuk, hogy ebben az önismeret segíthet, akkor érdemes olyan önismereti csoportot választani, ami hosszabb távú, de lagalább 10 alkalmas.
Írta: Radványi Noémi életmód-tanácsadó és terapeuta, homeopata, művészetterápiás csoportvezető
Kifejezetten nőknek, női témák köré szerveződő művészetterápiás önismereti csoportok folyamatosan indulnak.
Ha szeretnél jönni, jelentkezz most!
Elérhetőség:
e-mail: info@homeovilag.hu vagy tel: 06 20 511 4544
Kép copyright: 123rf és Változás stúdió
Ez is érdekelhet:
